Gyulai Várfürdő

Gyula városának fürdőkultúrája évszázadokra nyúlik vissza. Már a török hódoltság előtti időkből is találunk feljegyzéseket a gyógyító vizek használatáról: egy 1518-as oklevél szerint a város hideg vizes fürdőjének fenntartásáról a plébánosnak kellett gondoskodnia. A török korban a fürdőkultúra tovább virágzott, a híres török világutazó, Evlia Cselebi pedig már tizenegy gyulai fürdőről tett említést útleírásaiban. A XVIII. század elején Franz Rosenfeld metszetén már a török fürdő ábrázolása is megjelent.

A törökök kiűzését követően a város fürdőélete új lendületet kapott. 1887-ben Popp Alajos építette fel Gyula legismertebb gőzfürdőjét, ahol már külön kádfürdők és egy artézi kútról táplált közös medence is várta a vendégeket. A XIX. század végére több szabadtéri fürdő is működött a városban, az igazi modern strand- és gyógyfürdő kialakítására azonban még várni kellett.

A mai Gyulai Várfürdő történetének egyik legfontosabb előzménye az 1930-ban megnyílt Partfürdő volt, amely az Élővíz-csatorna egyik elkerített szakaszán működött. Akkoriban a város más pontjain tiltották a fürdőzést, így a Partfürdő hamar népszerű találkozóhellyé vált. A gazdasági világválság és a háborús évek azonban megtörték a fejlődést, mégis ekkor fogalmazódott meg először komolyan egy termálvízre épülő gyógyfürdő gondolata.

1942-ben az Almásy család létrehozta a Gyulai Fürdő és Üdülő Részvénytársaságot, amely a kastélykertben tervezett gyógyfürdő és üdülőtelep megvalósítását tűzte ki célul. A kútfúrás 1943-ban kezdődött meg, de a háború, az államosítás és a politikai változások hosszú időre megakasztották a munkálatokat. Az első termálvízzel feltöltött medencét végül 1951-ben adhatták át, amelyet a helyiek kedvesen csak „Abaházi bácsi bütyökáztatójának” neveztek.

A gyulaiak kitartása végül meghozta eredményét: 1957-ben megszületett a döntés egy modern gyógyfürdő létrehozásáról. A termálvizet 1958. szeptember 17-én tört fel először a mélyből, és ez az alkáli-hidrogén-karbonátos gyógyvíz lett a későbbi Várfürdő alapja. A fürdő 1959. május 1-jén nyitotta meg kapuit, nevét pedig egy helyi diákpályázat nyertes ötlete alapján kapta. Az első termálmedence az egykori Partfürdő átépítésével jött létre, immár a jellegzetes sárgásbarna gyulai termálvízzel feltöltve.

A fürdő fejlődése ezt követően rendkívül gyors volt. Már az első szezon után nyilvánvalóvá vált, hogy újabb medencékre és kiszolgálóépületekre van szükség. Az 1960-as és 1970-es években egymás után épültek az új strand- és gyógymedencék, gyermekmedencék, valamint az ötvenméteres uszoda is. A gyulai úszósport fejlődése is ekkor indult igazán, Gyula pedig az ország első városává vált, ahol minden gyermek számára kötelezővé tették az úszásoktatást.

A Várfürdő a hetvenes évekre országos hírű gyógy- és üdülőhellyé vált. A termálvizet hivatalosan is gyógyvízzé minősítették, magát a fürdőt pedig gyógyfürdővé nyilvánították. A fejlesztések sora a következő évtizedekben is folytatódott: megépült a fedett wellnessfürdő, a csúszdás medence, a Castello Szaunapark, valamint modern gyógyászati részlegek és családbarát élményelemek gazdagították a kínálatot.

A Várfürdő történetének egyik legnagyobb mérföldköve 2013-ban érkezett el, amikor megnyílt az AquaPalota élményfürdő. A modern, családbarát komplexum különleges medencéivel, csúszdáival és korszerű wellness-szolgáltatásaival új szintre emelte a fürdő élményvilágát. Az új főbejárat, az átalakított öltözők és a természetközeli környezet ma már harmonikusan kapcsolják össze a történelmi Almásy-kastély parkját a modern fürdőkultúrával